Oiolosselôte - Genesis 30

Harmincadik fejezet

Jákób megáldatik gyermekekkel

"És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok."

(1Móz 30: 1)

Lám, felszínre kerül egy újabb hiba, amit a paradicsomi előkészítő munkálatok során ki kell tiszttani a szívünkből. Ez az irigység. Gonosz kis bestia tud lenni ez az érzelmi baktérium. Megfertőzi az ember szívét, s azután egy sor egyéb negatív szívfájdító érzelemnek ad helyet. Például ez esetben az ostobaság veszi át az intelligencia helyét Rákhel nyelvén. Annyira fertőz, hogy másokat is képes ködös és hiábavaló látásmódra sarkallni.

"Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét."

(1Móz 30: 2)

Igen, haragot szül ez a fajta ostobaság, és elfeledteti azt az igaz szerelmet, amelyet eddig egymás iránt éreztek, és tápláltak.
Rákhel ezután továbbmegy irigységből fakadó tetteiben. Tehát már nem csak a szívét fertőzte meg; de ahelyett, hogy elnyomta volna, száműzte volna onnan azt; engedte, hogy továbbhömpölyögjön ez a fekély, és a lelkét is megfertőzze: helytelen cselekedetre ragadtatta el magát. De mivel ez még nem gonoszság, csupán céltévesztés, bűn: helyreigazítási törekvés, oktatás által egyensúlyba hozható; így a Teremtő jóra fogja fordítani ezen események menetét.

"És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa."

(1Móz 30: 3)

Jól lehet, ebben a korban és helyen megszokott eljárás volt a béranyaság, mégis, minthogy Jákóbnak már vannak gyermekei, és minden esélye megvan arra, hogy több is legyen, mégis látnivaló, hogy Rákhelnek e tettét az irigység indukálta. Ettől helytelen. Viszont jó oktatási anyagul fog szolgálni úgy nekik, mint akár napjainkban nekünk. Az isteni tervben viszont meghatározó szerepe lesz úgy Izrael nemzetének a felemelkedésében, mint a szellemi felkentek későbbi szisztematikus kiválogatásának sémájában.

"Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób. És teherbe esék Bilha
és szűle Jákóbnak fiat. És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak."

(1Móz 30: 4-6)

Igen, meghallgatta őt az Isten. Nyilvánvaló, hogy közben az irigységét közben felismerve, igyekezett kitörölni a szívéből. Tette ezt úgy, hogy férje Istenétől kért ehhez segítséget, és ítéletet. Kitisztult szívének köszönhető, hogy végül is fia született a szolgáló által. De majd megfigyelhetjük, hogy szívében olyan változások jönnek létre, amelyek idővel kiegyensúlyozottá teszik elméjét, és testét is a gyermekáldás befogadására, és nővérének helyes megítélésére egyaránt. Bár ezért drága árat kell fizetnie.
Viszont tudnunk kell, hogy tetteink és érzelmeink, valamint gondolataink sohasem maradnak következmények nélkül. Akárhogy is kitisztul a szív: a korábbi állapot következményeivel akkor is szembe kell néznünk. Így tudunk helyes úton maradni, s tapasztalati úton jutni olyan ismerethez, amely lelkünkben kitörölhetetlen nyomot hagy, s őszintén helyes döntésre késztet a jövőben akár ebben, akár valamely további életünk, karmánk során.

"Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Nafthalinak."

(1Móz 30: 7, 8)

Valóban tusakodott. De ő ennek a felszínét látja. A nénje őt soha nem bántotta. Tehát a tusakodása önmagában történt. Az ő nagyszerű kedvessége és bája csapott össze a szívét-lelkét mardosó irigységgel. És valóban győzött. Nem a nénje ellen, hanem a fertőzés továbbhatalmasodása ellen, az irigység ellen.

"Látván, pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl."

(1Móz 30: 9)

Ez talán minden férfi álma. Mindjárt két nőt venni feleségül; és mindkettő még további feleségeket hoz a házasságba. Ez ma erkölcstelennek és bűnnek minősül (főleg a keresztény társadalmakban), az emberi törvénykezés rendszerében. Legfeljebb néhány ország kivétel alóla. Pedig nem ez az erkölcstelen, hanem az, hogy az egyik házasfél a másik tudta nélkül alakít ki szerelmi, vagy szexuális viszonyt harmadik, vagy akár többedik féllel. Az erkölcstelenség mások becsapását, mások jogainak megtiprását jelenti; a paráznaság, pedig ugyanezt szexuális síkra lebontva.
A Teremtő – mint később látni fogjuk – meg is fogja oldani ezt a helyzetet, és felépít belőle először egy földi nemzetet, majd egy égi szervezetet. Tehát nem a poligámiával van baj, hanem azzal, hogy ezzel az elrendezéssel visszaélnek az emberek.

"És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak. És monda Lea: Szerencsére! És nevezé nevét Gádnak! És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. És monda Lea: Oh én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek."

(1Móz 30: 10- 13)

Íme a rövid távú eredménye a többnejűségnek. Ez a helyzet nem arra épült, hogy egymást becsapnák a házasfelek, és titkos kapcsolatokból születnének zabigyerekek, hanem teljesen természetes egyetértés, és isteni elrendezés alapján alakították ki a házasfelek. Ráadásul nem is a férfi vágyai alapján, hanem a feleségek kezdeményezték – igaz, ők egymással kívántak így versenyezni a férfi kegyeiért. Tehát az indító rugót talán emberi súrlódások hozták létre; viszont a megvalósítás teljesen legális, és az isteni tervekkel összhangban van. A cél nem a többnejűség létrehozása; hanem a többnejűséget eszközként használják fel saját belső egyensúlyuk fenntartására, belső békéjük megteremtésére, és – amit ők még nem tudnak – az Isten rövid és hosszú távú eszköze, nagyszabású terve megvalósításához.
Micsoda lehetőséget kínál ez Jákóbnak arra, hogy szerelmi vágyát sokrétűen és sokoldalúan kiaknázza, és lelkéből a felszínre hozza, tanulmányozza. Mennyivel másabbak lehetnek ezek az érzések, mint Lót hasonló indíttatású érzései, álmai, elképzelései. Sokkal tisztább, és fennköltebb érzések lehetnek úrrá az egész családon, mint akár Ábrahám, vagy Dávid öreg napjaiban felhalmozott ágyasok és szeretők esetén; akiknek gyermekeitől mintegy meg kellett védelmeznie a vagyonát, s örökösödési jogok sem illették őket. Ilyen félelmekkel Jákóbnak nem kellett szembenéznie. Neki minden lehetséges szerelmi légyott szerelmi gyümölcse – teljes jogú és áldott gyermek.

"És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem, kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból."

(1Móz 30: 14)

Érdekes helyzet alakul ki az asszonyok között. A helyzet megmutatja, hogy Jákób még mindig erős különbséget tesz két felesége között.
A mandragóra bogyó egy nagy értéket képviselő keleti gyógynövény. Hatása hasonlóan általános regeneráló hatás, mint a ginzeng, vagy embergyökér (egyesek szerint ezt is hívták így), sőt az asszonyi természetet is erősen megjavítja, serkenti a peteérést, és a teherbeesés lehetőségét. Valószínűleg közismert növény lehetett – hisz egy gyermek is ismerte – de igen ritka, hisz igen nagy jelentőséget tulajdonítottak neki.
Rákhel érthetően vágyott az erősítő szerre, nénje viszont arcába vágta a nyilvánvaló feszültség-okozó tényt.

"Az, pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért. Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka."

(1Móz 30: 15, 16)

Tehát egyességre jutott a két testvér. Ebből is látszik, hogy valójában nem gyűlölik egymást, csupán némiképp irigyek egymásra. De ezt az irigységet viszonylag jól kezelik.
Jákóbot nyilvánvalóan meglepi némiképp a kifejezés: megvettelek téged, de ismerve e köztük lévő nézeteltérést, elnéz fölötte, s nyilván örömmel tesz eleget a kérésnek. Ráadásul talán sejti is, hogy a gyógynövény hatására megnőhet az esélye Leának a foganásra. Hát, nem rontja el a lehetőséget, melyet maga az Isten tárt elébe mandragóra képében.

"És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat. És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak."

(1Móz 30: 17, 18)

Igen, Isten küldte az erősítő gyógynövényt, Lea hálával is fogadta, s imáját emelte fel Hozzá újabb gyermek ügyében. Meg is hallgattatott; annál is inkább, mert ez ügyben még a szolgálóját is felhasználta, a saját asszonyi jogát is feláldozta a gyermekáldás oltárán. A Teremtőt meggyőzték ezek a tettek, és mivel a vágyat helyesnek ítélte: megadta gyümölcsét. Nem is egyet!

"És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak. És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak. Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának."

(1Móz 30: 19- 21)

Lám, milyen jó ajándéka van az akaratnak. Még akkor is, ha titkon valódi megbecsülést vár érte – amit persze nyilván meg is érdemel. Természetesen Jákób szívében egyre nő Lea iránti tisztelete és megbecsülése; de szíve szerelme továbbra is Rákhel marad – élete végéig.

"Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét. És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is."

(1Móz 30: 22- 24)

Rákhel is megszenvedett már azért, hogy Isten áldásában részesüljön. Az irigység immár kiköltözött a szívéből. Lám-lám, nem minden a szerelem, ha az nem párosul elegendő türelemmel, és lojalitással. Azonban, miután mindezeket felismerte Rákhel, és életében hatékonyan alkalmazni kezdte; mindjárt eredményét is vehette. Végre gyermekei lehetnek. Milyen csodálatosak is az Isten oktatási módszerei. Nem csupán az elmét célozzák; de addig nem engedi jótékony hatását éreztetni, míg az oktatott anyag a szív mélyére be nem fészkeli magát. Természetesen a szív kapuja az elme. Viszont az elme és a szív – vagyis a gondolatok és az érzelmek – harmonikus együttműködésének eredménye a lelkiismeret, illetve más lelki funkciók, amelyet a lelkiismeret igyekszik a vezetése és hatalma alatt tartani. A test helyes működése is alá van vetve e lelkiismeret hatékony rendszerének. A lélek ugyanis nem más, mint működtető erő. Ezt viszont a gondolatok és az érzelmek együttműködése építi fel, és táplálja. Az állatok esetében ennek eredménye az ösztön. Az ember azonban más. Az ember tudatosan gondolkodik, érez, és cselekszik. Törekszik rá, hogy mindezeket megismerje, megértse, és így szabad döntéseket hozhasson. Isten szolgája viszont mindezt úgy alkalmazza, hogy összhangba hozza Atyja akaratával, elgondolásaival, alapelveivel – vagyis Szent Szellemével. Így lesz a tett tökéletes. Az Istentől elrugaszkodott lélek. Emberi lélek viszont saját egyéni, vagy társaival közösen kialakított vágyait törekszik követni. Ettől tökéletlen, Isten Szent Szellemével ellentétes, romboló hatású: amely a teste működésére is hatással van; hisz azt is saját gondolatainak és érzelmei rendszerének egymásra hatása hozza létre.

Jákób meggazdagszik

"És lőn, amint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged."

(1Móz 30: 25, 26)

Jákób úgy érzi, családi élete tekintetében célhoz ért, házassága legboldogabb napja elérkezett. Annyi epekedő év után végre gyermeket hozhat a világra az, aki a szíve rejtett mélyén oly gyönyörű aranypalotában él. Ennél többet az élettől nem is kérhet. De kap! Figyeljük. Úgy gondolja, most már ideje hazaindulni.

"És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr. És monda: Szabj bért magadnak, és én megadom."

(1Móz 30: 27, 28)

Lábán ez idő alatt felismerte, hogy a gazdasága Jákób keze alatt igen meggyarapodott. Vérszemet is kap tőle. Olyan ez, mint "Az öreg halász és a tenger" című mese hősének a felesége. Minél többje van, annál többet akar. A végén persze pofára esik. Jóllehet, Jákóbnak nem áll szándékában pofára ejtenie nagy bátyját, vagy kiforgatnia őt a vagyonából, mégis a következő ajánlatának eredménye elégedetlenné teszi Lábánt. Most azonban nem tudva, mibe: beleteszi nyakát a hurokba.

"Ez, pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?

(1Móz 30: 29, 30)

Jákób úgy gondolja, amit nagy bátyjáért tett, viszonzásul megengedheti Lábán, hogy mindezt saját javainak megalapozásához is felhasználja. Lábán valószínűleg egy kisebb nyáj odaadományozásával jutalmazta volna meg őt. Jákób azonban másként gondolja. Egy nagy szerű gazdasági szerkezet felépítése bontakozik ki az elméjében, amely képes megalapozni későbbi vagyonát, amelyet leendő népe gyarapítására fordíthat.
Íme az ötlet, amelyből merítve hasonló gazdasági lépéseket lehet napjainkban is tenni annak érdekében, hogy leendő paradicsomi építkezésünket gazdaságilag megalapozzuk. De nézzük, mit is ötlött ki Jákób szeretett feleségeivel.

"És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen ez az én bérem."

(1Móz 30: 31, 32)

A fent említett módszer soha nem látott gazdasági növekedéshez juttatja majd Jákóbot. A leírás egyben előjele annak a nagyszerű munkának, amelyet majd a vérvonal végső várományosa, Jézus Krisztus is tenni fog, hogy az így szerzett nyájat legvégül még igazán átválogathassa, s annak eredményét letegye Atyja lábai elé. Egyúttal a szükségtelen jogi procedúráktól megkímélik e módszer alkalmazóját.

"S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne."

(1Móz 30: 33, 34)

Érdekes módszer, de vajon hogyan lesz ebből vagyon, mikor ezek a tarka jószágok jóval ritkábbak a nyájban, mint a tiszta színűek? Jákób azonban biztosan tudja, hogy hogyan működik a terve; mint ahogy tanulmányaim és tapasztalataim alapján nekem is sikerült egy olyan gazdasági szerkezet ideológiai vázát felépítenem, amely mások számára épp oly furcsának és jelentéktelennek tűnik, mint Jákób terve a nyájjal. Mindkettőhöz sok-sok odafigyelés, tanulás, érdeklődés, tapasztalatszerzés útján lehet eljutni. Nem egyszerű, hirtelen ötletből fakad, hanem hosszú évek kitartó megfigyeléseiből. Tehát Lábán pontosan tudja, mit akar Lábántól. Lábán nem lát át rajta, hisz ezekkel a megfigyelésekkel és tapasztalatokkal ő nem rendelkezik. Csupán a vagyonát élvezi. Talán még bolondnak is tartja unokaöccsét; így bizalmatlanul, de belemegy az ajánlatba.

"Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közűl, és adá az ő fiainak keze alá. És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait."

(1Móz 30: 35, 36)

Az előkészületeket igen gondosan végzi el. Az egymástól elválasztott jószágok még véletlenül sem találkozhatnak, hogy egymást fölismerve újra összekeveredjenek. Az, hogy a maga számára kiválasztott jószágot a fiai keze alá adja, azt eredményezi, hogy azokhoz Lábán szolgái már nem nyúlhatnak; míg a maradékot az ő közreműködésükkel neveli tovább. Ez is előképe annak az elrendezésnek, miszerint az igaz vallás számára kiválasztott, előbb szellemi, majd testi nyáj már a világ irányításának hatósugarából kiesik, csupán a Teremtő pásztorai legeltethetik őket. A világ hatalmasai már nem gyakorolhatnak felettük uralkodó státuszt – noha még hatással lehetnek rájuk.
Ezt az alapelvet nagyszerűen lehet alkalmazni a paradicsomi előkészületi munkálatok során a kísérleti kommunák különféle platformjain.

"És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére. És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat."

(1Móz 30: 37, 39)

Íme a titkos módszer, amely alaposan megsokszorozhatja Jákób tarka-barka nyáját. Ez itt egy egyszerű állatpszichológiai eset, amelyet Jákób több éves munkája során alaposan megfigyelt. Ez a mi rendszerünkben másként működik, de közös vonása ezzel, hogy ezt is hosszú évek megfigyelései alapján építettük fel. Eredménye épp olyan biztos jövedelmet nyújt hasznosítóinak, mint ez, de nézzük, hogyan bontakozik ki a csalafinta tett hatása.

"Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé."

(1Móz 30: 40)

Tehát Lábán nyáját a fenti leírt módon pároztatja, s az így szerzett bárányokat a korábbi megállapodás alapján a sajátjának tekinti, s kiszakasztja a falkából, fiai kezére bízva azokat. Így gazdagszik és gyarapszik egyre inkább. Azonban a gazdagság még minőségileg is igazolható a következő módon.

"És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak. De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java, pedig Jákóbé."

(1Móz 30: 41, 42)

Micsoda megfigyelés! Van egy időszak, amikor a nyáj jól fejlett, és a többség szaporodásra kész. Ez a szeptember-októberi időszak. Egész nyáron jól élt a friss legelőn, és dús takarmányon, ettől kihízott, és szaporodásra alkalmassá vált. Napjainkban ilyenkor szokás ráengedni a kosokat. (Akkoriban a folyamatos vándorlás, társadalmi szervezettsége miatt állandóan együtt voltak a kosokkal.) viszont tavasszal pároznának azok az egyedek, amelyek ősszel nem fogantak. Ezeket a tél legyengítette, s így utódlása is silány lesz. (napjainkban épp ezért nincs is velük kos.) ezt a körülményt használta ki Jákób, hogy a saját nyáját néhány év alatt alaposan meggyarapítsa. Persze ennek egyenes következménye, hogy Lábáné viszont elsatnyul.
A mi paradicsomi előkészítő munkánkban ezt a következményt használjuk fel arra, hogy a világgal szemben óriási gazdasági előnyre tegyünk szert – s így a későbbiekben, mint gazdasági fölényt élvezők, értékeljük át a pénz, az ár, az érték fogalmát: szükséglet, egyensúly és emelkedés fogalmává.

"És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara."

(1Móz 30: 43)

Íme az eredménye ennek a hatalmas bölcsességet igénylő munkának. Szerencsére azt gazdagította meg, akinek a további tevékenységéhez erre szüksége van. Viszont ilyen bölcsességet nem osztogat az Isten minden halandónak. Nyilvánvaló, hogy az Isten rendelkezik azzal a mindent elsöprő hatalommal és bölcsességgel, amellyel így képes vezetni szolgáját a hosszú és gyötrelmes, de tökéletes boldogságot ígérő úton. Mi is épp erre számítunk; és tudom, hogy számíthatunk is mindaddig, míg az Ő irányelveit követjük, Érte dolgozunk, s nem próbáljuk meg saját céljainkra felhasználni ezt a bölcsességet, amelyet megszereztünk.
Jákób idejében akkor és ott a birkagazdaság nyújtotta a nyilvánvaló lehetőséget a gazdasági erőnlét és alap megszerzéséhez. Számunkra ugyanezt a különféle vállalkozások, és a virtuális informatika teszi lehetővé. Tehát nekünk ezeken a területeken kell a válúk elé helyezni a faragott mogyoró-vesszőket, hogy foganjanak.